A címmel némileg ellentmondásosan, nem egy krízishelyzetet szeretnék elemezni, hanem egy kérdéskört járnék körbe, amelyről saját gondolataimat, és tapasztalataimat osztom meg. A blog egy szubjektív műfaj, így itt is az én saját gondolataim, értékeim, véleményeim fognak sorakozni, sokszor az objektivitás igénye nélkül. Ugyanakkor nem szeretnék kinyilatkoztatni, biztosakat állítani, ezek helyett sokkal inkább véleményeket, gondolatokat, nézőpontokat megfogalmazni.

Az évszázadok folyamán sok válságot megélhettünk már. Voltak gazdasági válságok (talán van éppen most is egy), egészségügyi krízishelyzeteket, diplomáciai válságok. Szerintem viszont napjainkban leginkább az értékek válságával kellene foglalkoznunk.

Gimnazistaként, egy tinédzser-gyerek, makacs önfejűségével még biztos voltam abban hogy egyetemes igazságok, és ennek megfelelően olyan értékek léteznek, amiket mindenki azonosan értéknek tekint. Igazából csak a saját értékeimet tudtam elfogadni, olyat ami az én palettámon nem szerepelt nemlétezőnek gondoltam. Az első hibát ott követtem el amikor “biztos” voltam. Bár vitázni mindig szerettem, igazából kizártam az én értékrendembe nem illő gondolatokat. Biztos voltam. Megdönthetetlen. Szinte teljesen meggyőzhetetlen. Valójában meg egyszerűen csak bezártam a kapukat az egyéb lehetőségek elől. Talán ez az egyik legnagyobb hiba, amit egy közgazdász elkövethet.

Amikor megszereztem a jogosítványt azt gondoltam, hogy egy vagány autó, na az az ami érték. No meg gyorsan kell menni, nem kell másokkal törődni, energy drink, junk food. Áhh mindenki más teljesen hülye, aki nem így gondolja. Aztán az autót sosem sikerült megvennem, és rájöttem arra is, hogy pénzt keresni sem úgy fogok ahogyan azt korábban gondoltam. Talán valamikor ekkor kezdtem megérteni először, hogy nem létezik egy egyetemes igazság. Különböző nézőpontok vannak, és lehetséges, hogy ami számomra érték, az mások számára nem.

Ma már úgy gondolom, hogy nincsenek mindenki számára ugyanúgy tekintett értékek. Vannak általános értékek, mint hazaszeretet, vallás, vagy egy bármilyen más nagyobb csoporthoz való tartozás érzése. Ezek nagyon érdekesek számomra, és nagyszerűek is lehetnek, ha ennek hatására emberek életét befolyásolják pozitívan. Én igyekszem nagy tiszteletben tartani ezen értékeket, de saját magam nem tudom feltétel nélkül elfogadni azokat, mivel sokszor azt tapasztalom, hogy kirekesztő attitűdökkel párosulnak, és elzárják a lehetőséget a másik értékének elfogadása elől. Például nagyon szeretem a hazámat, de nem kell, hogy ezért más országokat ne kedveljek.

Most úgy gondolom, hogy a személyes tapasztaláson alapuló értékek a valóban lényegesek. De ezt csak azért gondolom, mert engem ezek tesznek boldoggá. A természeti értékek. Ha egy jót sétálhatok egy erdőben, belecsobbanhatok a vízbe. Ha jó zenét hallgatok, ha egy finomat eszem, vagy egy jót beszélgethetek valakivel. Szeretek célokat találni, és még jobban szeretem teljesíteni is azokat. Szeretem a tárgyaimat is, de nem a birtoklás vágya miatt, hanem azokat a személyes tárgyakat, amikhez szép emlékek kötnek. 

Nem gondolom, hogy a diploma önmagában érték, de érték a tudás, az információ. Érték a kapcsolat, a család, a boldogság, és a szerelem. Érték lehet egy jó buli, vagy egy finom bor. Másoknak érték a pénz, a jó kocsi, a szilikonmell. Szerintem nem azzal teremtünk értéket, ha pénzt szerzünk. De ha valami számunkra értékeset teszünk, és az más számára is értéket képvisel, akkor abból pénzt is fogunk tudni teremteni. Csináld azt amit szeretsz, ha szereted akkor abban jó leszel, és akkor azt mások is értékelni fogják.

A legnagyobb érték, hogy jól érezzük magunkat. Azt, hogy ezt ki milyen úton éri el az egészen addig nem fontos, amíg ezzel másokat nem bánt meg, nem akadályoz, vagy zavar. Maga az út a fontos. Az, hogy szeressük azt az utat amin járunk. 

A címben szereplő válság szóra a mostanában divatos használaton kívül azért is gondoltam, mert éreztetni szeretném a különböző értékek együtt élésének nehézségeit. Különböző kultúrák, országok, vallások, népcsoportok, földrajzi adottságok, mind eltérő értékrendszereket alkottak. Más lehet az érték egy vidéki bácsinak, és más egy Z generációs városi fiatalnak. Más lehet egy muzulmán vallású szaúdinak, és más egy tokiói japánnak. Ezt a sort sokáig lehetne folytatni. Ugyanakkor nem hiszem, hogy lehetetlen feladat ennyi különböző tényezőnek boldogan együtt élnie, mivel a célok azonosak. Emberként önzőek vagyunk, legmélyebben belül mindannyian boldogok szeretnénk lenni. Csak más és más tesz minket boldoggá. Szerintem ha megismerjük mások értékeit, elfogadjuk és megértjük, és szabadon át is vesszük belőlük azokat amelyek boldogabbá tesznek minket, akkor jó úton haladunk.

Ez az első posztom. Úgy tűnik ehhez is elég érett lettem. De még éppen 30 előtt sikerült:)