Egyszer egy Portfóliós, elektronikus tőzsdei kereskedelemről szóló előadáson hallottam ezt a mondatot. Mindig legyenek koncepcióink, de soha ne legyenek prekoncepcióink. Az előadó azt akarta mondani, hogy mindig tudjuk, hogy mit várunk a piactól, és ennek megfelelően vegyük fel a pozícióinkat. Ugyanakkor soha ne döntsük el előre, hogy annak, ha törik, ha szakad, úgy kell lennie. Ha azt látjuk, hogy megdőlt a koncepciónk, inkább adjuk fel a pozíciót, és vágjuk a veszteséget.

Sajnos nem emlékszem már, hogy ki volt az előadó, de annyira megtetszett a kijelentés, hogy azóta sem felejtettem el, és kiterjesztettem az élet további területeire is. Azaz mindig arra törekszem, hogy tudjam, hogy mit akarok elérni, tudatosan lépjek egyről a kettőre, de soha ne féljek belátni, ha az általam előre elképzelt irány mégsem jó választás. Ennek megfelelően, ha felismerem, hogy vesztett a pozícióm, akkor inkább belátom a korábbi koncepció hibáját, ezzel a saját hibámat is, és szükség esetén gyorsan realizálom a veszteséget. A nagy kérdés már csak az, hogy hogyan tudjuk felismerni, hogy vesztett a pozíciónk... A válasz az, hogy az élet különböző területein erre külön tudományágak épülnek:)