Szerintem ha jól választunk célokat, hosszú távon jól fogjuk érezni magunkat. Ahogy arra már az értékekről szóló postban is utaltam, azt gondolom, hogy a cél az egyik legfontosabb érték, és azok teljesülése boldoggá tesz minket. De a célok nem csak egy ember, hanem egy cég, egy szervezet, vagy egy egész társadalom, sőt (dobpergés) az egész világ számára nagyon fontos szereppel bírnak, és azokat gondosan kell megválogatni. 

Ha van célunk, az hajt minket előre. De nagyon nem mindegy, hogy milyen célokat tűzünk ki magunk elé. Arra gondolok, hogy sokat beszélgettem mostanában olyan emberekkel, akik azt mondták, hogy az a céljuk, hogy megtalálják a szerelmet, hogy x éven belül házasodjanak, családot alapítsanak. Szerintem ilyen célt nem lehet kitűzni. Az érzelmek világában nagyon óvatosnak kell lennünk. Ha olyat erőltetünk magunkra, amit nehezünkre esik, csak azért másnak tettetjük magunkat, hogy imponáljunk, akkor azzal senkinek sem teszünk jót. Idővel mi sem fogjuk jól érezni magunkat, és a másiknak sem azt fogjuk adni, amire szüksége lenne. Ezen kívül ebben a rendszerben túl sok az ismeretlen, és változó tényező. Sosem tudhatjuk biztosan, hogy az akinek imponálni szeretnénk valójában mit vár tőlünk, mit vár a szerelemtől. Tűzzük ki azt célul, hogy legyünk egészségesebbek, menjünk el főzőtanfolyamra, vagy uszodába, és könnyen lehet, hogy össze fogunk akadni azzal aki hasonlóként gondolkodik, és bumm már szerelmesek is lettünk. Vagy csak nő az önbizalmunk a végzett tevékenységek örömétől, így akár olyan környezetben is könnyebben ismerkedhetünk, ahol korábban nem is gondoltuk volna. Csak azt ne felejtsük el, hogy a lehetőségek kapuját hagyjuk nyitva. Tűzzünk ki olyan célokat amik számunkra jók, vagy szórakoztatóak. Járjunk el táncolni, szórakozni, sportolni, ezek alatt új embereket ismerhetünk meg, és ki tudja talán épp egy koncert közben botlunk bele a nagy szerelembe:)

Az a fontos, hogy legyen célunk. Nem tudom, hogy volt-e már olyan felmérés, ami azt vizsgálta, hogy a Budapest utcáin élő hajléktalanoknak mik a céljaik, vagy korábban, mielőtt utcára kerültek volna, mik voltak a céljaik. Az a sejtésem, hogy azt kapnánk eredménynek, hogy a céljaikkal voltak gondjaik. Néhány hajléktalannal beszélgettem már életemben, és az ő esetükben pontosan ezt láttam. Volt aki azt mondta, hogy neki nem volt más célja, csak hogy maradjon vele a volt felesége. Amikor megkérdeztem, hogy mire emlékszik vissza, hogy mit tett ezért cserébe, azt mondta, hogy nagyon szerette. Ez egy szép dolog, de egy érzés, és nem egy cél. Azt gondolom, hogy azon felül, hogy egy nagyon fontos dolog a szerelem, de hosszú távon nem azért szeretnek minket, mert mi szeretjük a másikat. Ha kitűzöm például, hogy egészségesebben akarok élni, akkor ahogyan ez teljesül, jobban fogom tőle érezni magam, és azt a másik is értékelni fogja. De ha elkezdek fogyókúrázni, hogy a másiknak minél jobban megfeleljek, az nem fogja elérni a megfelelő hatást, mivel én magam nem fogom tőle jól érezni magam. Ha az a célom, hogy többet érjek el a munkámban, akkor azzal biztonságot tudok nyújtani a családomnak is, és ezt bizony a másik fél is értékelni fogja. Azt gondolom, hogy ebből nagyon sokat át lehetne adni az általános iskolákban, és a tanárok egy része ezt meg is teszi, de nem a tanrend alapján, hanem saját személyükből fakadóan. Ha a tanrendbe olyan elemeket lehetne beépíteni, ami a megfelelő önismeretet fejleszti, és a céljaink meghatározásában segít, akkor nagyon sok személyes, és társadalmi problémát is meg tudnánk előzni.

Egyébként nagyjából ugyanezt gondolom az álláskeresés, és a munkahelyek témájáról. Senkinek sem jó az, ha valaki az állásinterjún megjátssza magát. Ha az alvást nem számítjuk, általában több időt töltünk munkával, mint nem. Tehát nagyon fontos, hogy olyannal foglalkozzunk amit szeretünk, vagy legalább kedvelünk. Persze én megértem, hogy a megélhetés nagyon fontos dolog, és lehet olyan helyzet, amikor akár bármit elvállalunk csak a  megélhetésünk biztosítva legyen. De ha már annak a bizonyos Maslow piramisnak a következő szintjén tartunk, és valaki hosszú távú munkahely keresésében gondolkodik, akkor fölösleges olyanokat állítania magáról, amik nem igazak. A munkáltatók értékelik a őszinteséget. Idővel a hazugság úgyis kiderül, és közben se a munkáltató, se a munkavállaló nem lesz elégedett. Minden emberben más az érték, és sose tudhatjuk, hogy ha van is olyan tulajdonságunk, amit negatívnak gondolunk, lehet hogy azt más nem tartja annyira vészesnek. Vagy éppen ahhoz a munkakörhöz az nem is annyira releváns tulajdonság. Csak hogy egy szélsőséges példát mondjak, Bill Gates-től olvastam egyszer, hogy ő a legbonyolultabb munkát a leglustább embereknek adja ki, mert majd ők úgyis rájönnek arra, hogy azt hogyan lehet a legegyszerűbben, és legkisebb munkaráfordítással megcsinálni. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy Bill Gates direkt lusta embereket venne fel a cégeihez, vagy az alapítványaihoz:)

Ha egy új vállalkozás azzal indul neki, hogy az a célja, hogy ebből baromi sok pénzt fognak megkeresni, az szerintem már ekkor halálra van ítélve. Ha viszont azt tűzi ki célul, hogy mi lesz az amivel értéket tud szolgáltatni, akkor azért idővel fizetni is fognak az emberek. Persze ez kemény munka, sok kitartást, szorgalmat, és tanulást igényel. Sir Jack Edward Cohen, a Tesco alapítója például nem tudott a lakóhelyének közelében bevásárolni, így azt tűzte ki induláskor, hogy legyen olyan helyeken is elérhető bolt, ahol eddig nem volt a közelben, hogy ezzel a helyi lakosok könnyebben tudjanak élelmiszerhez, és egyéb termékekhez jutni. De az Instagram alapítói sem azt tűzték zászlajukra, hogy majd jó sok pénzért fogják eladni a cégüket, hanem azt hogy indítsanak egy olyan szolgáltatást, amit ők is szívesen használnánk, és megkönnyíti a felhasználók életét. A szolgáltatást szerették a felhasználók, így az elképzelhetetlen mennyiségű pénz, amiért a cégüket eladták a Facebooknak, már csak velejárója lett a tevékenységüknek:)

Minél jobban definiáljuk, majd folyamatosan revízionáljuk a céljainkat, annál jobbak lesznek. Persze szerintem itt is fontos az alapelv, hogy mindig legyenek koncepcióink, de soha ne legyenek prekoncepcióink. Tűzzünk ki olyan célt, amit szeretünk, és szeretjük azt az utat amin elérjük, és ettől fogjuk jobban érezni magunkat, ami újabb célokhoz vezet minket.